Újév

Első újévi fogadalmam: megpróbálom nem tudomásul venni azt, hogy beteges lettem. Többet fogok mozogni, vagyis gyalogolok. Visszatérek a gyógynövényteáimhoz, a lapított magvaimhoz. Többet írok, legalább a blogot rendszeresen vezetem.
A tegnapi este szokványosan telt, ültem a számítógép előtt, chateltem az egyik rokonommal, majd éjfél után elmentem aludni. Kint dörgött az ég, durrogtak a petárdák. Eszembe jutott a legszebb petárdás élményem, mikor a postás, akit, szegényt naponta megzavart a szomszéd kutya, szilveszter napján pofájába dobta a petárdát. Kutyának természetesen semmi baja nem lett, de az óta tiszteletben tartja a postást, nem rohan utána két utca hosszat.
Másik pedig: nekünk, mióta ideköltöztünk, minden évben bedobálták a petárdát az udvarba a kedves szomszédok szilveszterkor, újév napján. "Viccből". Jó poénnak tartották. Egészen addig, míg Angi fel nem cseperedett annyira, hogy nálunk lehetett házibulit tartani újévkor. A gyerekek összehordtak annyi petárdát, hogy egy kisebb háborút meg lehetett volna vele nyerni. Persze, el is dobálták. Még hajnalban is füst kavargott az utcában. Azóta a szomszédok békén vannak, egy petárdát sem dobtak be hozzánk:). Nyugalmat nyertünk: D.

Angi házibuliba ment, a macska nem tudott róla, hogy újév van, nagyokat szunyált, mikor pedig fent volt, harapott, mint eddig.

Tegnap az év eseményeinek felsorolásából kimaradt, vettem új monitort. Hitelre! Nem nagy összeg, de Angi épp előtte ment Prágába kirándulásra, elég volt azt kiperkálni, és a zsebpénzt. A bank felhívta a könyvelőnket, és azt mondta az ügyintéző, hogy még nem is hallottak olyan vállalkozóról, aki 12.ooo dinár végett hitelt vett volna fel. Kapják be, most már hallottak. De én viszont több olyan vállalkozóról is hallottam, aki kölcsönt vett fel, hogy fizetni tudja a számláit, és fizetést adjon a munkásainak. Nekem még nem kellett.

Boldog új évet mindenkinek, megyek gyalogolni!