- Jó napot!
- Jó napot! Tessék, üljön le.
- Köszönöm, már ülök. Akarok e beszélni róla? Igen. Ma van az év utolsó napja. Visszatekintő, de akárhogy gyötröm az agyam, nem jut eszembe, mit csináltam az idén.
Esetleg valaki? Az év első felében dolgoztam mint a zállat, a másik felében beteg voltam, és dolgoztam, mint az állat. Apropó állat: tele volt állattemetésekkel az év. A végén már sírni sem tudtam rajtuk, csak megnyikkantam, mint akit már annyira összerugdostak, hogy már mindegy neki, nem érez fájdalmat. A sok macskámból csak egy maradt, kutya egy sem. De ez a macska... olyan, hogy felér egy tucat kutyával! Legalább annyira goromba, mint amennyire kedves tud lenni. Valamikor megboldogult gyerekkoromban volt egy mesekönyvem: "Mi újság a Futrinka utcában?" ilyennek képzeltem Cica micát. Kinézetre legalábbis. De nem a macskáról akartam mesélni. Hanem az(majdnem) elmúlt évről. Nem sok novellám született, a Scriptoriumból majdnem kiléptem, mert összevesztem az írótársammal. Nem ment sehogy sem az írás, ő pedig sürgetett volna. Mivel én ezt senkitől nem viselem el, inkább leléceltem, és hagytam a feladatot a fészkes francba. Öreg vagyok már majomnak.
Nyáron eljött hozzám látogatóa egy nagyon kedves netes ismerősöm, és személyesen is megismerkedtünk.
Akartam menni Karcolatos túrára, de megbetegedtem. És itt kezdődött a betegség, orvosság, pár napig jól éreztem magam, majd megint betegség, orvosság... és ez még mindig tart. Ha megfúj a szél, én már tüdőgyulát kapok. Majdcsak végem lesz már. Ha meghalok, írásaim szerzői jogát Beának (onsai) adom, ez már le van zsírozva :).
Hiányoznak a barátaim, mindenki. Hiányzik a régi önmagam. Hiányzik a kreativitásom.
Azt mondják, "Minden rossznak gyökere a pénz szerelme". Én pedig azt, hogy az egészség hiánya. Az egészség pedig a lelki békéből, kiegyensúlyozottságból táplálkozik.
De most már elég a filozofálásból, boldog új évet mindenkinek, aki idetéved, vagy készakarva van itt, nekem pedig boldog újrakezdést, vagyis blogolást!