Az első, ami szembetűnt, hogy halálos nyugalommal tudott írni az átélt szenvedésekről, amik ténylegesen is megtörténtek vele, magáévá téve a tralfamadoriak életszemléletét, akik a halálról és a szenvedésről úgy vélekedtek, hogy „Így megy ez” mert életük négy idősíkban folyt, és csak az egyikben szenvedtek, a másik idősíkban tökre jól érezték magukat, lehet épp születésnapot ünnepeltek.
Én sem szoktam különösen hanyatt esni a rossz dolgokon, mikor már megtörtént, és magamhoz tértem, igyekszem elfelejteni. Csak én egy bibliai igével szoktam magam vigasztalni: „Szeret az Úr, mert életben hagyott”. Ami annyit jelent, hogy még mindig van időm szép dolgokat megélni, javítani azon, amit esetleg összekutyultam, bocsánatot kérni és jóvátenni, ha valaki ellen vétkeztem. A rosszra pedig ráeresztem a „delete” gombot. Nem tudom, hol lennék, ha nem így élem az életem.
Másik, amin úgyszintén nagyon jót szórakoztam az volt, mikor a trafalmadoriak elrabolják, és egy plexi kalickába csukják, hoznak mellé egy fiatal, nagyon dekoratív pornószínésznőt, hogy ne unatkozzon. A nő teherbe esik, akkora lesz, mint egy bálna, és tele lesz májfoltokkal. Vagyis magyarán elcsúnyul. Ne etessen engem senki avval, hogy van olyan férfi, aki szépnek találja a terhes feleségét vizenyősen felduzzadt testtel, ezer kilósan, amikor már arra sem képes, hogy maga bekösse a cipőfűzőjét. Az egész más tészta, büszkén sétálgat vele a városban, körbehordozva, mint a győzelmi áldozati véres kardot, mutogatva, „Ezt meg én csináltam, nézzétek meg, milyen klassz hím vagyok, képes voltam rá!” Ez a férfihiúság kategóriájába tartozik, és nem arról szól, hogy szépnek találja. Itt is magát ünnepeli, mint (majdnem) minden helyzetben.
Arról nem ír, de sejthető, hogy már eléggé unja a csinibabát, mert nincs az a szép, jó, vagy finom dolog, amiből az ember minden nap részesül, és nem un rá.
A volt komám mesélte egyszer azt az esetet, hogy Pesten álltak az egyik haverjával valamelyik hídon, és mikor meglátott egy jó nőt, spontánul kibukott belőle: „Nézd milyen klassz csaj! „ A haverja csak lakonikus rövidséggel annyit válaszolt rá:”Hagyd a francba, azt is unja valaki!”
Így megy ez. Folyt. Köv.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése