Január másodika, part II. amiben elhárítom a számítógépem hibáját

Elmentek a vendégek, hála istennek, ismét rájöttem arra, hogy élőben nehezen beszélgetek másokkal. Pedig igyekeztem. Majd leültem ide a számítógép mellé. Már napok óta nem úgy működik, ahogy kell. Én pedig nagyon nem értek hozzá. Endre, amennyire megtanított chatelés közben, véres verejtékkel, oszt annyi. De nem szégyellem a szőkeségem. Sőt, vállalom. Ez az egyetlen előnye annak, ha az ember nem híres. A kutya sem szarja le, ha buta valamiben. Húst például kiválóan, tudok rántani: először megszórom a húst ételízesítővel, majd egy konyharuhát teszek a deszka alá, így nem annyira hangos, és szépen megütögetem a klopfolóval. Majd morzsába (prézlibe) mártom, tojásba, amibe egy kis tejet és fokhagymaport szórtam, majd ismét a prézlibe, és kisütöm. Ja, nem erről akartam beszélni, hanem a számítógépről.
Napok óta nem működnek úgy a billentyűk, ahogy én szeretném, vagyis gyorsan és hibátlanul. Tudom, hogy leütöttem a betűt, mert k.rvagyorsan gépelek, és mégsem jelent meg a szövegben. Arra kezdtem már gyanakodni, hogy valaki kémprogramot telepített a gépemre, mikor eszembe jutott, hogy ennek a drótnélküli billentyűzetnek van egy kis fekete kerek része, amin egy villogó zöld gomb van, és ha rendben működik, akkor a zöld gomb villog. És én már napok óta nem látom a szemem sarkából a zöld villogást. Szétnéztem az asztalon, sehol a kis kerek fekete izé. Keresem az asztal mögött, ott lóg a szerencsétlen. Biztos a macska verte le. Visszarángattam az asztalra, azóta úgy gépelek, mint az istennyila. Gyorsan és hibátlanul! (csst! Aki hibát talált, az most szóljon, vagy hallgasson mindörökké)