Nem vagyok költő, legfeljebb a pénz kategóriában, sokkal szószátyárabb vagyok attól, hogy néhány sorba tudjam sűríteni mondanivalómat. De vannak élethelyzetek, amikor feleslegesé válik a szócséplés.Az emberből mégis kikívánkozik valami. Erre a legalkalmasabb forma a haiku. Egy ilyen ihletett alkalom után írtam meg ezt a pársorost, ami azóta is a kedvenc saját versem.
Haikuk
Az est becsoszog
csontos vén lábán puha
fekete mamusz
A hold bambán néz
tányérjából méz csorog
be a szobába
Gyertyaláng fénye
árnyékot vet a falra
tétován táncol
Gyűrött lepedők
buja takarásában
szusszan a kéj-vágy
Fejem válladon
összefonódott testünk
Laokon csoport
Dalol a lelkünk
szerelemről álmodik
átölel az éj
És ha már volt, akkor beküldtem egy pályázatra is. Feldmár András hirdetett egy haiku pályázatot. Nem nyertem.
VálaszTörlésEzek lettek a nyertesek:
1. díj Jónás Tamás
égen kerekebb
a hold mint az elmében:
szégyen szeretet
2. díj
Seggem vad szőre
leng a fing viharában
a tököm mögött.
3.
mikipeti
felnő az ember
tovaszáll a hónaljszag
nem jár hetessel
Mérgemben én is írtam egyet, amit nem tettem fel sehová. Most ide rakom okulásul az örökkévalóságnak
Nedves a pinám
nyilván faszra éhezik
valamire vár
No! Ezt kellett volna beküldeni, tutira nyerek :D
Először berágtam a helyezetteken, de ez a második ez nem is olyan rossz...
VálaszTörlés