Január ötödike, kedd, ami nálunk piacnap, de nem mentem el

Ma addig fújdogáltam a tüzet, hogy majdnem lekéstem a bankot, közvetlenül a zárás előtt jutottam oda. De legalább nem kellett sokat várni, csak egy ember volt előttem. Épp megérkeztek a pénzszállítók is, egy zsákkal hoztak, onnan pedig vittek egyet. Ebben mi logika lehet? Kérdem az alkalmazottat, mi van a zsákban? Ha csoki, akkor kérek belőle :).
De csak két reklám örökírót adott. Míg irkálta az utalványokat, csörgött a telefon, elkezdett beszélni, én pedig bámultam az ajtó felé, egy alak jött be, aki sárga világítós mellényeket árult, amilyeneket a kocsikban kell tartani az újabb szabályok szerint. Én a kínaiban vettem, de a Zoli verte a balhét, hogy az nem jó, valami számnak vagy mi a halálnak kell lenni rajta, de ha már az utcán is lehet venni, akkor szerintem tökmindegy. Ezen filózgattam, míg az alkalmazott telefonált. Mikor végzett, kérdi tőlem, hogy odahallatszott e a szomszéd helyiségbe, amiről beszélt. Mondom szegénynek, nem tudom, szerintem nem. Meséltem volna el neki, hogy én tíz évig dolgoztam titkárnőként, automatikusan csukódik be a fülem, ha valaki a jelenlétemben elkezd telefonálni? Úgysem hitte volna el.