Spanyol szél

Spanyol szél

Van egy fajta sütemény, aminek elkészítésére évente egyszer, ha rászánom magam. Időigényes, drága, nehéz … mit mondjak még ami negatívum? De az íze… az fenséges!

Ezt a receptet a Zoli a legnagyobb infláció és szegénység kellős közepén hozta az „Inomag”-ból, ahol dolgozott, evvel kínálták meg a szerb kolléganői. Elkérte a receptet és hazahozta nekem, készítsek ilyent. Mondtam neki, jó, de majd ha a tepsin kívül más is lesz a hozzávalók közül.
Mikor sikerült minden összevadászni, ami kellett hozzá, elkészítettem. Ahogy belekóstoltam, rájöttem, hogy amiket eddig édességként ismertem, elbújhatnak ez a csoda mögött. Vagy ez nem édesség, hanem egyenesen mennyei manna, ambrózia az istenek poharából.
Krémes, édes, lágyan omlik szét az ember szájában, csokoládés is, diós is, sőt, még tejszínhab is van benne. Meg ezer kalória szeletenként (enyhe túlzással), de amikor eszi, nem gondol vele az ember.
A nevét spanyol szélre lehetne fordítani, de még nem sikerült megfejteni ez a tizenév alatt, amióta készítem, hogy mi benne a spanyol, és mi a szél.

Az én receptem az idők folyamán módosult. Nem egyszerűsítettem, nem bonyolítottam, csak a saját családom ízlésére kalapáltam.

Íme a recept, ahogy én készítem:

Így kell kezdeni: 4 tojás fehérjét felverni, mikor már elég kemény a hab, belekeverni 2o dkg cukrot, és egy kevéske ecetet. Sütőpapírral vagy fóliával lefedni a tepsi hátulját, és egyenletesen rásimítani a tojásfehérjés masszát. Egy óráig szárítani 15o fokon a sütőben.

Ezt háromszor meg kell ismételni, mert három lap kell belőle.

Itt egy kis magyarázat szükséges. A fóliával való befedés nagyon jól hangzik, de nem funkcionál. A sütőpapírról azt sem tudom, hogy micsoda, ezért én közönséges A4-es papírlapot szoktam bekenni olajjal, és erre simítom a habot. Tegnap kipróbáltuk még egyszer a fóliás dolgot, ismét nem jött be. Úgy ráragadt, hogy ketten nem bírtuk lefeszíteni róla. Melegen még valamennyire lejön, de hidegen nincs az az isten, aki eltávolítsa.

Míg a lapok száradnak a sütőben, el lehet készíteni a krémet.
Egy liter tejet fel kell főzni a tojások sárgájával, 1o deka főzőcsokival, 1o deka darált dióval és két pudinggal. Mikor kihűlt, hozzákeverünk 1o deka porcukorral kikevert 25 deka margarint.

Fél liter tejszínt felverünk habnak, esetleg egy kis vaníliás cukor hozzáadásával.


Legalulra kerül a szárított tojásfehérjés lap. Arra megy a barna krém, amit megkenünk felvert tejszínhabbal, és ezt így háromszor megismételni.

A sütemény nem fogyasztható azonnal, várni kell, míg a tojásfehérjés rész megpuhul, a csokis-diós krém összeérik a tejszínhab ízével és az egész egy krémes, lágy masszát alkot.

Jó étvágyat!