Február tizennyolc, amikor bebizonyítom, hogy felénk a vér nem vízből van, én is értek a festészethez

Vénusz születése

Sandro Botticelli: Vénusz születése

Uffizi képtár, Firenze

"A kép Lorenzo di Pierfrancesco de Medici megbízásából készült. Vénusz a szépség szimbóluma, és születése a szépség megjelenésének a jelképe a földön. Ezt a pillanatot látjuk éppen, amikor a szépség és a szerelem istennõje a kagylóból partra száll, ahol már egy nimfa várja, hogy bíborszínû köpenyt terítsen rá."
olvasom a képről szóló ismertetőben.
Ismerem a festményt, vele együtt nőttem fel. Apámnak volt egy könyve, Megfestett világ, mikor már annyi éves voltam, (öt)hogy a kezembe merték adni, nézegettem, majd később analizálgattam, meg akartam találni Botticelli titkát. És egyszer csak megleltem. Ime, a részletes analízis:

A kagylóból kiemelkedő nőalak nyomorék. Az egyik válla csapottan lóg, leellenőriztem a tükörben, az én vállam akkor sem így áll, mikor az egyik kezem a melleimre teszem, a másikkal pedig "ott lent" takargatom magam.
Jobb lábának boltozata össze van nyomorítva, valószínűleg a kicsi cipők tették tönkre, akkor még ciki volt nőnek negyvenkettes cipőt hordani. Egyébként is a képen található összes alaknak ronda a lába. Milyen cipőket gyártottak akkoriban? A parton álló nimfa lábán egy akkora parasztbütykő van, hogy a szomszéd Ilonka néni, ha meglátná, rögtön megadná neki a cipésze telefonszámát, aki méretre készít cipőt, hogy legalább kényelmesen járjon az istenadta.
A tenger felől közeledő két istennek sincsenek sokkal jobb állapotban a lábai, de maradjunk meg Vénusznál.(Szegény! Ha tudná, hogy étolajat neveztek el róla! A kagylót pedig lenyúlta a Shell...)
Haladjunk lefelé: a mellei rendben vannak, jó feszes cickók, pont kényelmesen beleférnek egy férfitenyérbe. Akkor még nem lehettek divatban a nagy dudák, ez a mai kor szépségideálja, de szerencsére feltalálták hozzá a szilikont is. Még az én gyerekkoromban is azt mondták a nagymellű nőkre, hogy akkora cs.csei vannak, mint egy fejőstehénnek. Azóta a tehén lila lett, és a csokoládéspapíron legelészik. Nem emlékszem rá, hogy látszanak e a tőgyei. Kénytelen leszek venni egy Milkát.
A dereka: egyik felén szépen domborodik a csípőjénél, homokóra alkat, minden úgy, ahogy kell, a másik felén fiúsan egyenes. Megint kirohantam a fürdőszobába megnézni, nálam nem olyan. Még ha úgy előbillentem a combom, és az alsó lábszáram hátracsavarom, akkor sem.
Az istennőnek szép, kis kerek pocakja van, látszik, ő sem veti meg a finom ételeket.Pedig még nem is szült. Állítólag az egyik Medici ara állt modellt a képhez, hogy nézhetett ki a szerencsétlen öt gyerek után?
Ott lent, ahol a keze van, elég kopasznak tűnik, nem egy dzsungelnyuszi. Hm! Már akkor divatban lett volna a kopasz punci? Kár, hogy ott a haja, ez már sohasem fog kiderülni.
Combvastagság: minimum 62. No comment.
Az istennő alles zusammen megvan jó hetvenpár kiló. Hol van itt a szépség és az erotika?
Az arckifejezéséből sugárzik a sérülékenység. Szeme félig lesütve a forrongó habokra, (szeretet minden fogáshoz) szája sarkában félszeg mosoly. (Vajon őt is mindenki hülyének nézte és lekezelte?)