Téma: Az ifjú Ganümédesz elrablása

szobor az Olympiai múzeumból


Az ifjú Ganümédész nevével és történetével először Szabó Magda: „Zeusz küszöbén” c. regényében találkoztam. Ismertem és kedveltem a görög mondákat, de ettől épp megkímélt a Jóisten. Szabó Magda ismerte Ganümédesz történetét, csak nem gondolt bele, hogy milyen tartalom húzódik mögötte. Ő is csak akkor döbbent rá valóságra, mikor megpillantotta Zeusz szobrát Olympiában, ahogy kéjsóvár arccal cipeli a karján ülő kisfiút az Olümposzra. Addig neki is csak annyit mondott a történet, amennyit megtanult belőle görögórán. „A kis Ganümédész Trósz király fia volt. Ida hegyén legeltette a nyájat. Zeusznak annyira megtetszett a kisfiú, hogy egyből beleszeretett és sas képében elrabolta, felvitte magával az Olümposzra. A fiú később az istenek pohárnoka lett, és megkapta a főistentől a hallhatatlanságot is.”

Tudtam, hogy az ógörögöknél nem volt tabu a homoszexualitás, és fiatal fiúkkal is szeretkeztek. Mindig is büszke volta magamra, hogy tolerálni tudom a máságot, és ami két ember szabad akaratából történik, az felett nincs joga ítélkezni egy harmadiknak.

Michelangelo festménye



Michelangelo: Ganümédesz elrablása c. képén még meg sem botránkoztam. Viszi a sas felfelé a fiút, vagyis inkább fiatalembert, két karmával szétfeszítve fogja a lábait, a fiú ruhátlan, fenekével a sas alsó testéhez simul, kezével a nyakát öleli, úgy néznek ki, mintha máris aktus közben lennének, de mind a kettőnek tetszik a dolog. Szabad akarat, valakit rabolnak, az tiltakozik, kapálózik, inkább a nyakát töri, mint hogy valami méltatlan dolog történjen vele. Lent a földön egy kutya tátsa a száját, ugathat, vagy mi, de neki nem sok beleszólása van a dologba. Mi sem akarjunk.


Rembrandt festménye



A felháborodás, megbotránkozás akkor ért, mikor megnéztem Rembrant Ganümédesz elrablása című képét. Itt a mester kisfiúként, majdnem kisbabaként ábrázolja Ganümédeszt, akit a sas éppen virágszedés közben kaphatott el, ott vannak még a virágszálak, szorítsa apró kezében, még nem dobta el a feleslegessé vált terhet, pedig arcán már ott tükröződik az iszonyat és a félelem keveréke, sírhat kétségbeesetten torkaszakadtából, de fent a hegyen a birkáin kívül nem hallhatja meg senki sem. És egyébként is, amit Zeusz eltervez, annak megakadályozása legfeljebb Hérának szokott sikerülni, de ő most biztos nem ért rá. Igy viszi felfelé a sas Zeusz a babát, hiába sír, ordít, könyörög, ha tud egyáltalán beszélni. Ez már nem szabad akarat, szegény kicsike ruhája felhúzódva a derekán , a ruha vége a sas csőre között, bugyika nincs is rajta, kivan a kis kerek popsija, és mind összepisálta magát az iszonyattól, ott folyik ki a pisi picike kis mütyürüjén, de evvel nem foglalkozik a perverz állat. Sokszor mondtam már ki ezt a kifejezést, akkor is, amikor épp nem gondoltam komolyan, de ez most tényleg az. Ilyen kéjsóvár örömöt én még állat szemében nem láttam. Süljön ki az az erotomán szeme! Pfuj! Eddig is utáltam a sasokat, ezentúl még jobban fogom. Szerencsére errefelé nem sok szokott előfordulni.