2010. március 16., kedd
Március tizenhat, kedd. Ismét művészettörténet, a willendorfi Vénusz
"A willendorfi vénusz egy 11,1 cm-es, női alakot formázó szobrocska. 1908-ban bukkant rá Szombathy József régész az ausztriai Willendorf közelében található őskőkori lelőhelyen. Szemcsés mészkőből faragták (mely alapanyag nem jellemző a lelőhely környékén), és vörös okkerrel festették.
A lelőhely 1990-es újbóli rétegvizsgálata után a szobrot 24 000-22 000 évesre becsülik, a gravetti kultúra jellegzetes kisplasztikáihoz tartozik. Aránylag keveset tudunk a szobor eredetéről, a készítés módszereiről, és eredeti kulturális jelentőségéről.
A szobor készítője nem a reális ábrázolásra törekedett, hanem sokkal inkább idealizált nőalak megformázására. A szeméremajkak, a mellek és a gömbölyű has kifejezetten hangsúlyos, ezek a termékenységgel való erős kapcsolatra utalnak. A figura apró kezeit a melle felett összefonja, nincsenek határozott arcvonásai, a fejét hajfonatok, vagy valamiféle fejfedő borítja.
Egyes modern elemzések tiltakoznak a szobrocska megnevezése ellen, amely önkéntelenül is a kövérkés figura összehasonlítását sugallja a klasszikus Venus elképzelésekkel. Más vélemények szerint a kis figura ironikus megnevezése jól esik egybe azzal, amit mi az akkori nőkről, és ízlésről gondolunk. Ezzel párhuzamosan más hivatalos vélemények a szobor a kőkorszaki Európa Föld-Anya istenségeként azonosítja a szobrocskát. Más vélemények szerint a szobrocska az előkelő társadalmi pozíciót szimbolizálja a vadászó-gyűjtögető közösségben, még pontosabban a matriarchális közösség vezetőjének szimbolóuma is lehet. A hangsúlyozott termékenységben a biztonság és a siker jelképeit látják. A kövérség ugyanis nem feltétlenül a termékenységgel kapcsolatos, hanem az egyén túlélési képességeivel is összefügg az adott korban. Az akkori populáció átlagéletkora nem tette lehetővé, hogy a túltápláltsággal összefüggő keringési betegségek kialakuljanak, ezzel szemben a jóltápláltság a jólétre és az ínséges periódusok eltűrésére utal. Hasonló testalkat mai vadász-gyűjtögető népeknél is előfordul, a steatopygia (zsírfarúság) egyik legfeltűnőbb példája a khoi(szan), más néven busman nőknél fordul elő.
A szobor lábának kialakítása nem teszi lehetővé, hogy megálljon (bár az alja törött, így annak eredeti jellege nem rekonstruálható biztosan). E miatt valószínűsíthető, hogy azt inkább kézben tartották, mintsem csak nézték volna. Néhány archeológus az anya-istenség helyett sokkal inkább szerencsehozó kabalának tartja. Néhányan azt a lehetőséget is felvetették, hogy a szobor kialakítása olyan, hogy azt a hüvelybe is fel lehet helyezni, talán mint termékenységi kabala."
Így a hivatalos magyarázat a Wikiből. Megint folyik a parasztvakítás, megpróbálnak palira venni. Az a rész tetszik benne a legjobban, mikor Föld-Anya istenségként azonosítják a szobrocskát. Igen, a Playboy pedig imádságos könyv, tudod. Vagy (ez még jobb) ismeretterjesztő jelleggel készül. Nem kell túlspirázni a dolgokat, a férfiak abban az időben is férfiak voltak, sokat vándoroltak, és asszony híján szerettek este valamit nézegetni lefekvés előtt.
Szerintem volt ennek az isten szobrocskának keze is, csak használat közben letört. Egy legalább biztos, amin az ujjak egy felnőtt férfi péniszvastagságának megfelelő lyukat zártak be. :)
A másik kedvenc mondatom az, mi szerint olyan a szobor kialakítása, hogy fel lehet helyezni a női hűvelybe. Akkor inkább fallosz alakúra faragták volna, ha már oda szándékoztak feldugdosni. Egyik nő nem bírja megtermékenyíteni a másik nőt. Vagy a fene tudja. Amennyiben hiszünk abban, hogy a Szentlélek nőnemű , akkor még egy példa van rá a történelem folyamán.
Ez egy kövér nő szobra. Szerették a telt idomokat, de mivel akkor nem kényelmes életmódot folytattak sem a nők, sem a férfiak, ritkaságszámba ment a duci nő.
Szerintem így történt a dolog: Elment az egyik vándorolni, ment ment, hosszú időn keresztül, majd visszaérkezett a falujába. (Vagy mijébe. Sátortáborába. No, mindegy, ahol lakott)
Míg pakolgatta ki a zsákját, beszélgetett a haverjával. Mondja neki:
– Te, hogy én mekkora bulát láttam!
– Ne mondd, mekkorát?
– Várjá’ majd mindjárt megmutatom.
És kifaragta mészkőből a willendorfi Vénuszt. Mi pedig azóta találgatjuk, hogy mi ez.
Ps. a szobor fején nem a haja van. Szakajtó. Ronda lehetett a pofája az istenadtának.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése