2010. február 1., hétfő

Február elseje, hétfő




Anyám, egész másról akartam írni, a Phoenix űrszonda képei nyomán végzett marsi sétámról, és a kéjgáz káros hatásáról a szervezetre valamint az ózonrétegre, és már majdnem megtaláltam itt a nappali sarkában a globális felmelegedés igazi okát, csak én mindig eltérítem magam témailag.
Azt, hogyan kerültem erre a helyre, örök rejtély fogja fedni. Ne is kutassunk utána.
Szeressük önmagunkat, mondjuk ki magunknak, szeretlek! – áll a cikkben , akinek esetleg nem lesz türelme elolvasni az én szöszögésem mellett más rinyálását is.
A cikk írója odaállt a tükör elé, és próbálta, próbálta kimondani önmagának, mennyire szereti, de csak egy „Szeretlek, te hülye!” lett belőle.
Megvan a megoldás, miért híztam meg! Azon túl, hogy finoman főzök. Jól főztem akkor is, mikor vékonyabb voltam. De akkor magamon kívül mást is szerettem. Mert … ciki bevallani, de szeretem önmagam. Vagy legalábbis nem utálom. No jó, egész békében megvagyunk egymással, jó barátokként. De!
Én, mikor valakit szeretek, akkor azt etetni akarom. Kutyát, macskát, embert, mindenkit. Már aki hagyja magát. A lányom nem, vékony, mint a nádszál, de nem is engedi, hogy tömjem. Magának kutyulja az ennivalót, ami főleg rizsből és akármi fellelhetőből áll, amit belekever, majd jól megfűszerezi. A rizs elég alacsony kalóriatartalmú és nem lehet megenni belőle egy zsákkal, így nem hizlal. Rizsdiéta itt , akit érdekel.
A kutya szegény, elpusztult, nagyon sajnálom, és ha tovább fogok beszélni róla, még jobban tönkrevágom a hangulatom, úgyhogy béke poraira, őt már nem kell többé etetni.
A macska öt hónapos, és négy kilón felül van, egyébként is stresszes evő, őt nem kell túlságosan biztatni az evésre.
Maradtam tehát én, a bennem lakozó szomorú és magányos kisgyermek, a kicsi én, ahogy a cikkben is említik, aki fél éven keresztül halálközeli állapotban leledzett. És ha már úgyis meghal, akkor legalább etessük meg még egyszer, utoljára. Nem halt meg. No, akkor még egyszer. Adjunk neki a finom és bőséges reggeli mellett ebédet és vacsorát is. Még mindig nem halt meg, de legalább az evéstől megvigasztalódott. És lett belőle szép, dús idomú nőszemély.
Most ezt a kicsi gyermeket gyalogoltatom naponta egy órán keresztül. És már nem kapja a finom papikat vacsorára. Eszik egy kis müzlit tejjel reggelire, ebédre húst, zöldséget és bármennyire szépen néz a fehér kenyérre, nem vágok neki. Érje be a teljes kiőrlésűvel, ha nagyon akar enni. Így ment le a majdnem egy hónap alatt öt kiló.

Szeretem önmagamat? Szeretem. És most már más is szeret. Így csak könnyebb :).

3 megjegyzés:

  1. :)))) Kell szeretni magunkat. Valahol azt hallottam, amikor valaki mindenáron etetni akarja a másikat, azzal pont a szeretetét pótolná. A túlzott gondoskodás is a valódi szeretetet pótolja. Na, valami ilyesmi. Keress rá. Amíg te fogytál öt kg-t, én éppen annyit híztam :) Teljes kiőrlésű kenyérből is jókat lehet enni! Jó sokat!

    VálaszTörlés
  2. s jómagam lettem a 300.adik látogatóó :)

    VálaszTörlés
  3. ez a teljes kiőrlésű annyira teljes, hogy Anginak tegnap majdnem beletört a foga. Ha evvel a kenyérrel megdobok valakit, nem biztos, hogy túléli.
    És egy szeletnél többet nem lehet megenni belőle, mert annyira eltelít, mintha nem csak a Piroskát ettem volna meg nagymamástól, hanem a farkast is, meg egy rakás követ.
    Endre: gratulálok!

    VálaszTörlés