2010. február 4., csütörtök

Február negyedike, csütörtök




Édes drága jó atya úristenem!
Ma reggel visszaolvastam a tegnapi posztomat, és olyan irigységszagúnak tűnik. Pedig nem az. Nincs énnekem semmi bajom avval, aki dolgozik, de ha már eltűrik a munkahelyén, akkor ne hőbörögjön, hogy egy papírzsebkendővel többet kell bedobni a kukába, vagy a por mellett a morzsákat is be kell porszívóznia.
Ledolgoztam húsz évet, mindig volt köztünk egy pár olyan, aki bele akart szakadni a munkába. Vagyis az óbégatásba, hogy ő mennyit dolgozik. Nekem az ilyen nők, mert főleg nők voltak az illetők, mindig a tyúkra emlékeztettek aki, mikor végre kinyögte magából azt az egy szál tojást, akkora lármát csapott maga körül, hogy belesüketült az ember füle. A tyúk azért van, hogy tojjon. Ha nem tojik, akkor kotlik a tojásokon. Ha azt sem, akkor levágják, mert haszontalan. Oszt ennyi, fehéren-feketén, nincs ezen mit filózni. Habár már eleget emlegették nekem, hogy a lónak nem csak két oldala van. Miért? Van neki harmadik is, ami használható? Elöl harap, hátul rúg. A közepe meg kényelmetlen.

1 megjegyzés: