Február tizenkettedike, péntek

Elgondolkodtató…





Vagy inkább sajnálatos.

Tegnap a postán jártam. Be kellett fizetni a telefonomra egy bizonyos összeget a februári hónapra előre, mert annyit telefonáltam a felvételi végett, hogy feltűnően megugrott az adatforgalmam. A hölgy, aki hívott a telefontársaságtól, azt mondta, már arra gyanakodtak, ellopta valaki a készülékemet. Ennek a hívásnak nagyon megörültem, mert ebből az derült ki, hogy emberek, sőt gondolkodó, gondoskodó emberek ülnek a vonal túlsó végén, nem pedig hülye automaták.
Boldogan mentem befizetni a kért összeget. Törődnek velem :D.

A kis postára mentem, ahol nincs nagy forgalom. Az egyik volt osztálytársam dolgozik ott. Mivel senki nem volt bent rajtunk kívül a teremben, beszélgettünk. Gyerekekről, jövőbeli terveikről, és a saját elrontott vagy nem elrontott életünkről (eredmény 1:1 ).

Ő pszichológiát akart tanulni, de a végén a Magyar Tanszéken kötött ki Újvidéken. Mondom neki, a pszichológia az én egyik kedvenc területem. Mondja, neki is, még mindig foglalkozik vele.
Mivel emberekkel van kapcsolatban mindennap több, mint húsz éve, megkértem válaszoljon az én egy, már évek óta foglalkoztató kérdésemre: Miért néznek engem hülyének a többiek, és miért becsülnek alá, mikor én úgyis el fogom érni azt, ami nekem fontos. Nem lehet csak úgy lesöpörni, ha kidobnak az ajtón, bemászok az ablakon. Nem erőszakosan, csak úgy, mint a Columbo felügyelő. Azt mondja, azért mert kedves vagyok az emberekkel, és mindig mosolygok. Hm. Keep smiling?!

Február ötödike, áldott péntek,amikor megmérettetem magam az IQ teszten

eredményem

Ezt már feltettem egyszer a másik blogomban is, csak most megint eszembe jutott. Járkálok elő a jó példával, mert kiderült, hogy a lányom egész osztályában két kézzel jelentkezett mindenki IQ teszt kitöltésére, csak ő nem. Nehogy rossz legyen az eredménye :(. Most bátorítom, csak még előbb gyúrok rá egy kicsit, wazze, mert fel lehet tuningolni az eredményt. Vagy lerontani, mert tegnap egy másikon 118 lett. Igaz, most miközben oldottam, (időre van)a szomszéd itt dörömbölt a kapun, sőt, megpróbált telefonon is felhívni, de nem hagytam magam :D.

Február negyedike, csütörtök

Édes drága jó atya úristenem!
Ma reggel visszaolvastam a tegnapi posztomat, és olyan irigységszagúnak tűnik. Pedig nem az. Nincs énnekem semmi bajom avval, aki dolgozik, de ha már eltűrik a munkahelyén, akkor ne hőbörögjön, hogy egy papírzsebkendővel többet kell bedobni a kukába, vagy a por mellett a morzsákat is be kell porszívóznia.
Ledolgoztam húsz évet, mindig volt köztünk egy pár olyan, aki bele akart szakadni a munkába. Vagyis az óbégatásba, hogy ő mennyit dolgozik. Nekem az ilyen nők, mert főleg nők voltak az illetők, mindig a tyúkra emlékeztettek aki, mikor végre kinyögte magából azt az egy szál tojást, akkora lármát csapott maga körül, hogy belesüketült az ember füle. A tyúk azért van, hogy tojjon. Ha nem tojik, akkor kotlik a tojásokon. Ha azt sem, akkor levágják, mert haszontalan. Oszt ennyi, fehéren-feketén, nincs ezen mit filózni. Habár már eleget emlegették nekem, hogy a lónak nem csak két oldala van. Miért? Van neki harmadik is, ami használható? Elöl harap, hátul rúg. A közepe meg kényelmetlen.

Február harmadika, szerda

Ma egy közintézményben voltam. Nem írom ki a nevét, mert legközelebb lapáttal zavarnak ki belőle. Négy nő tolakodott a webkamerás felvételek előtt, és nézték a gyerekeket, mert a tetőterében egy internet hozzáférési lehetőséget alakítottak ki, ahol az iskolások játszani és okosodni tudnak. Nem azt nézték, milyen aranyosan játszanak, hanem azt, melyikük dobálja szét a szemetet. Az intézmény igazgatónője nem engedi, hogy szemetes kosarat rakjanak be, mert akkor a gyerekek enni fognak, és szétmorzsáznak. A takarítónő pedig már így is panaszkodott, hogy ma reggel az épület lépcsője előtt papír zsebkendőt (!!) talált a földön.
Én még ilyent nem láttam. Mármint, hogy kukkolják az embereket, még ha gyerekekről van szó, akkor is. Biztos ugyanezt csinálják a boltokban is a webkamerán keresztül, csak még nekem nem jött így a pofámba a helyzet.
Elsősorban is, a takarítónő azért van, hogy takarítson. Kap érte minimum 2o.ooo,oo dinárt, ami itt elég jó fizetésnek számít. Avval egyezek, hogy nem kell készakarva disznóólat csinálni az embernek amerre csak jár, de olyan hülyét is lámpással kell keresni, mint amilyen én vagyok, aki a táskájába hurcolássza a szemetet hazáig, mert nem talál szemeteskosarat az utcán.
A takarítónő, és a többi, aki állami alkalmazásban van, örüljön, hogy lyuk van a fenekén, és van munkahelye. Nem szakadnak bele a munkába, és viszonylag biztonságban vannak a fizetésüknek köszönhetően. Körülveszi őket egy szociális háló. Nem élnek máról holnapra, mint a madarak, vagy a többi ember, aki a privát szférában van alkalmazásban, vagy munkanélküli.
Az jutott eszembe hazafelé jövet, hogy aki dolgozik, annak a munka esik nehezére, aki pedig nem, annak az élet!
Aki nem hiszi, vagy nem is érti ezt, az örüljön neki, hogy úgy van.

Február kettő, nem süt, k.rva hideg van

medve kint bóklászik, tehát nemsokára itt a tavasz. De most egyenlőre még ne álljunk neki a vetkőzésnek, inkább öltözzünk, vagy öltöztessünk. Például a blogot.
Ingyen letölthető blogsablonokat találtam itt ahonnan ezek a szép, fehér tulipánok is származnak.
Ezek is nagyon szépek, de én őszintén megvallva, nem töltöttem le onnan egyet sem. Meg kell próbálni.
Vagy innen.
Az Endrének is letöltöttem egyet, amit viszont nem bírok felrakni neki, mert én társzserző vagyok, ami úgy látszik olyan, mint az aláírási jog a bankban a cég folyószámlájára. Gazda nélkül nem boldogul vele az ember.

Február elseje, még mindig hétfő

időjárás előrejelzés



"2010. feb. 1.

Hétfőn nyugat felől tovább csökken a felhőzet, már a csak a keleti megyékben számíthatunk gyenge havazásra, hószállingózásra. Főleg a délnyugati tájakon bújik elő a nap hosszabb időre. A kezdetben még erős, időnként viharos északnyugati szél fokozatosan mérséklődik. Hidegfronti hatással számolhatunk. Reggel -15 és -6 között, délután fagypont körül alakul a hőmérséklet.

Kedden gyakran erősen megnövekszik a felhőzet, elszórtan alakulhat ki hószállingózás, hózápor. Reggel kemény fagyokra van kilátás és nappal is 0 fok alatt maradhat a hőmérséklet.

Szerdán északon, csütörtökön főleg délnyugaton fordulhat elő havazás, hózápor. Marad a hideg téli idő. A pénteki párás, helyenként tartósan ködös idő után a hétvégén nedves és enyhe levegő érkezhet hazánk térségébe, sokfelé lehet csapadék."
(Forrás: itt )
No, azért mondom. Szerencséje lesz a medvének,és megússza a bántalmazást

Február elseje, hétfő

Anyám, egész másról akartam írni, a Phoenix űrszonda képei nyomán végzett marsi sétámról, és a kéjgáz káros hatásáról a szervezetre valamint az ózonrétegre, és már majdnem megtaláltam itt a nappali sarkában a globális felmelegedés igazi okát, csak én mindig eltérítem magam témailag.
Azt, hogyan kerültem erre a helyre, örök rejtély fogja fedni. Ne is kutassunk utána.
Szeressük önmagunkat, mondjuk ki magunknak, szeretlek! – áll a cikkben , akinek esetleg nem lesz türelme elolvasni az én szöszögésem mellett más rinyálását is.
A cikk írója odaállt a tükör elé, és próbálta, próbálta kimondani önmagának, mennyire szereti, de csak egy „Szeretlek, te hülye!” lett belőle.
Megvan a megoldás, miért híztam meg! Azon túl, hogy finoman főzök. Jól főztem akkor is, mikor vékonyabb voltam. De akkor magamon kívül mást is szerettem. Mert … ciki bevallani, de szeretem önmagam. Vagy legalábbis nem utálom. No jó, egész békében megvagyunk egymással, jó barátokként. De!
Én, mikor valakit szeretek, akkor azt etetni akarom. Kutyát, macskát, embert, mindenkit. Már aki hagyja magát. A lányom nem, vékony, mint a nádszál, de nem is engedi, hogy tömjem. Magának kutyulja az ennivalót, ami főleg rizsből és akármi fellelhetőből áll, amit belekever, majd jól megfűszerezi. A rizs elég alacsony kalóriatartalmú és nem lehet megenni belőle egy zsákkal, így nem hizlal. Rizsdiéta itt , akit érdekel.
A kutya szegény, elpusztult, nagyon sajnálom, és ha tovább fogok beszélni róla, még jobban tönkrevágom a hangulatom, úgyhogy béke poraira, őt már nem kell többé etetni.
A macska öt hónapos, és négy kilón felül van, egyébként is stresszes evő, őt nem kell túlságosan biztatni az evésre.
Maradtam tehát én, a bennem lakozó szomorú és magányos kisgyermek, a kicsi én, ahogy a cikkben is említik, aki fél éven keresztül halálközeli állapotban leledzett. És ha már úgyis meghal, akkor legalább etessük meg még egyszer, utoljára. Nem halt meg. No, akkor még egyszer. Adjunk neki a finom és bőséges reggeli mellett ebédet és vacsorát is. Még mindig nem halt meg, de legalább az evéstől megvigasztalódott. És lett belőle szép, dús idomú nőszemély.
Most ezt a kicsi gyermeket gyalogoltatom naponta egy órán keresztül. És már nem kapja a finom papikat vacsorára. Eszik egy kis müzlit tejjel reggelire, ebédre húst, zöldséget és bármennyire szépen néz a fehér kenyérre, nem vágok neki. Érje be a teljes kiőrlésűvel, ha nagyon akar enni. Így ment le a majdnem egy hónap alatt öt kiló.

Szeretem önmagamat? Szeretem. És most már más is szeret. Így csak könnyebb :).