Angi rajza

köcsög és mozsár

Spanyol szél

Spanyol szél

Van egy fajta sütemény, aminek elkészítésére évente egyszer, ha rászánom magam. Időigényes, drága, nehéz … mit mondjak még ami negatívum? De az íze… az fenséges!

Ezt a receptet a Zoli a legnagyobb infláció és szegénység kellős közepén hozta az „Inomag”-ból, ahol dolgozott, evvel kínálták meg a szerb kolléganői. Elkérte a receptet és hazahozta nekem, készítsek ilyent. Mondtam neki, jó, de majd ha a tepsin kívül más is lesz a hozzávalók közül.
Mikor sikerült minden összevadászni, ami kellett hozzá, elkészítettem. Ahogy belekóstoltam, rájöttem, hogy amiket eddig édességként ismertem, elbújhatnak ez a csoda mögött. Vagy ez nem édesség, hanem egyenesen mennyei manna, ambrózia az istenek poharából.
Krémes, édes, lágyan omlik szét az ember szájában, csokoládés is, diós is, sőt, még tejszínhab is van benne. Meg ezer kalória szeletenként (enyhe túlzással), de amikor eszi, nem gondol vele az ember.
A nevét spanyol szélre lehetne fordítani, de még nem sikerült megfejteni ez a tizenév alatt, amióta készítem, hogy mi benne a spanyol, és mi a szél.

Az én receptem az idők folyamán módosult. Nem egyszerűsítettem, nem bonyolítottam, csak a saját családom ízlésére kalapáltam.

Íme a recept, ahogy én készítem:

Így kell kezdeni: 4 tojás fehérjét felverni, mikor már elég kemény a hab, belekeverni 2o dkg cukrot, és egy kevéske ecetet. Sütőpapírral vagy fóliával lefedni a tepsi hátulját, és egyenletesen rásimítani a tojásfehérjés masszát. Egy óráig szárítani 15o fokon a sütőben.

Ezt háromszor meg kell ismételni, mert három lap kell belőle.

Itt egy kis magyarázat szükséges. A fóliával való befedés nagyon jól hangzik, de nem funkcionál. A sütőpapírról azt sem tudom, hogy micsoda, ezért én közönséges A4-es papírlapot szoktam bekenni olajjal, és erre simítom a habot. Tegnap kipróbáltuk még egyszer a fóliás dolgot, ismét nem jött be. Úgy ráragadt, hogy ketten nem bírtuk lefeszíteni róla. Melegen még valamennyire lejön, de hidegen nincs az az isten, aki eltávolítsa.

Míg a lapok száradnak a sütőben, el lehet készíteni a krémet.
Egy liter tejet fel kell főzni a tojások sárgájával, 1o deka főzőcsokival, 1o deka darált dióval és két pudinggal. Mikor kihűlt, hozzákeverünk 1o deka porcukorral kikevert 25 deka margarint.

Fél liter tejszínt felverünk habnak, esetleg egy kis vaníliás cukor hozzáadásával.


Legalulra kerül a szárított tojásfehérjés lap. Arra megy a barna krém, amit megkenünk felvert tejszínhabbal, és ezt így háromszor megismételni.

A sütemény nem fogyasztható azonnal, várni kell, míg a tojásfehérjés rész megpuhul, a csokis-diós krém összeérik a tejszínhab ízével és az egész egy krémes, lágy masszát alkot.

Jó étvágyat!

Február 22.-e, hétfő. Képzeletbeli utazás

sárga szári


Én nagyon szeretek utazni. Mostanában csak szeretnék, de mindegy. Ezért legalább a képzeletbeli utazások lehetőségét szoktam kihasználni. Van egy nagyon kedves barátnőm, Kósa B. Katalin, a Szerena-szisztéma írónője, ő rendszeresen ellát pps-ekkel. Így a képek segítségével olyan helyekre juthatok el, ahova másképp a büdös életben soha. Képzeletben sétálgathatok Mekkában, Dubaiban, vagy bekukucskálhatok az indiai szent barlangok mélyére. De még a legtrendibb szári viselet dolgában is képben vagyok.

Az utazás mellett az állatokat szeretem a legjobban. Mostanában főleg azokat is csak nézegetni, mert mióta megvan a Pipi (macska), azóta nem tudom elképzelni, hogy élő állat megmaradna a lakásban ez a hiperaktív, macskabőrbe bújt rottweiler mellett. Ami leverhető volt, azt már mind leverte, ami szétrágható, azt szétrágta. Ha vele kezdem volna az állattartó karrieremet, már nem tartanék semmit. Úgy, mint mikor egy angyali gyerek után születik egy második, aki a tűzön sem égne meg. Ha ő lett volna az első, második biztos nem lenne.
Így csak nézegetem az állatokat. Szerencsére itt a net, gyönyörködhetek bennük. Nemrégen fedeztem fel, hogy a National Geographic oldalán nem csak az állatok képei, főbb jellegzetességei, és élőhelye van fenn, hanem a hangjukat is lehet hallani. Remélem, hamarosan azt is feltalálják, hogy a komputeren keresztül a szagokat is lehessen érezni :).

Február húsz, amely napon tortareceptet nézegetek, még nem fajultam a tettlegességig

de már csak egy paraszthajszálra vagyok hozzá





Mozart Torta


Tészta:

* 8 tojás
* 20 dkg porcukor
* 15 dkg darált dió
* 3 ek liszt
* 1/2 csomag sütőpor

A tojásokat kettéválasztjuk.A sárgákat addig keverjük a porcukorral amíg krémes és fehér lesz.Felverjük a fehérjét kemény habbá egy csipet sóval.Akkor jó,ha az edényt fejreállítjuk és nem esik ki belőle.A diót,a listet és a sütőport alaposan elkeverjük egymással,majd kanalanként belevegyítjük a felvert fehérjébe.Óvatosan dolgozzuk bele.Ha meg van,akkor beleöntjük a cukros tojássárgát és szintén óvatosan keverve beleforgatjuk a diós masszába.Sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük és közepesen meleg sütőben tűpróbáig sütjük.Ha megsült,kivesszük a formából és rácson kihűtjük.3 részre vágjuk és megtöltjük a krémmel.


Krém:

* 20 dkg vaj
* 20 dkg porcukor
* 4 tojássárga
* 3 dkg liszt
* 2,5 dl tej
* 1 kávéscsésze fekete kávé
* 10 dk csokoládé{nálam most Tibi prémium étcsokoládé}

A négy tojássárgáját elkeverjük a tejjel,a kávéval,liszttel és porcukorral.Kis lángon besűrítjük puding sűrűségűre.Levesszük a tűzről és azonnal beledolgozzuk a vajat.Simára keverjük,majd kettévesszük.1/3 részt simán hagyunk,a 2/3 részébe beledolgozunk 10 dkg olvasztott csokoládét.Hagyjuk kihűlni teljesen.


Összeállítás:


Az alsó tortalapot megszórjuk 1 ek barna nádcukorral,erre rákenjük a csokoládékrémet{hagyjunk meg annyit,amennyit elégnek gondolunk a sütemény bevonására},erre tortalap,megint megszórjuk nádcukorral.Erre a kávékrém jön,erre pedig a torta teteje.Bevonjuk a maradék csokoládékrémmel és díszitjük.

Február 19.-e, Zsuzsanna napja

pacsirta

Néphagyomány szerint, ha Zsuzsanna napján megszólal a pacsirta, nemsokára itt a jó idő! Ma most valamiért hiszek neki.

Egyben egyetlen élő Zsuzsa ismerősünknek, barátunknak, aki valójában cyberina , boldog névnapot kívánunk!
Endre, Marika

Február tizennyolc, amikor bebizonyítom, hogy felénk a vér nem vízből van, én is értek a festészethez

Vénusz születése

Sandro Botticelli: Vénusz születése

Uffizi képtár, Firenze

"A kép Lorenzo di Pierfrancesco de Medici megbízásából készült. Vénusz a szépség szimbóluma, és születése a szépség megjelenésének a jelképe a földön. Ezt a pillanatot látjuk éppen, amikor a szépség és a szerelem istennõje a kagylóból partra száll, ahol már egy nimfa várja, hogy bíborszínû köpenyt terítsen rá."
olvasom a képről szóló ismertetőben.
Ismerem a festményt, vele együtt nőttem fel. Apámnak volt egy könyve, Megfestett világ, mikor már annyi éves voltam, (öt)hogy a kezembe merték adni, nézegettem, majd később analizálgattam, meg akartam találni Botticelli titkát. És egyszer csak megleltem. Ime, a részletes analízis:

A kagylóból kiemelkedő nőalak nyomorék. Az egyik válla csapottan lóg, leellenőriztem a tükörben, az én vállam akkor sem így áll, mikor az egyik kezem a melleimre teszem, a másikkal pedig "ott lent" takargatom magam.
Jobb lábának boltozata össze van nyomorítva, valószínűleg a kicsi cipők tették tönkre, akkor még ciki volt nőnek negyvenkettes cipőt hordani. Egyébként is a képen található összes alaknak ronda a lába. Milyen cipőket gyártottak akkoriban? A parton álló nimfa lábán egy akkora parasztbütykő van, hogy a szomszéd Ilonka néni, ha meglátná, rögtön megadná neki a cipésze telefonszámát, aki méretre készít cipőt, hogy legalább kényelmesen járjon az istenadta.
A tenger felől közeledő két istennek sincsenek sokkal jobb állapotban a lábai, de maradjunk meg Vénusznál.(Szegény! Ha tudná, hogy étolajat neveztek el róla! A kagylót pedig lenyúlta a Shell...)
Haladjunk lefelé: a mellei rendben vannak, jó feszes cickók, pont kényelmesen beleférnek egy férfitenyérbe. Akkor még nem lehettek divatban a nagy dudák, ez a mai kor szépségideálja, de szerencsére feltalálták hozzá a szilikont is. Még az én gyerekkoromban is azt mondták a nagymellű nőkre, hogy akkora cs.csei vannak, mint egy fejőstehénnek. Azóta a tehén lila lett, és a csokoládéspapíron legelészik. Nem emlékszem rá, hogy látszanak e a tőgyei. Kénytelen leszek venni egy Milkát.
A dereka: egyik felén szépen domborodik a csípőjénél, homokóra alkat, minden úgy, ahogy kell, a másik felén fiúsan egyenes. Megint kirohantam a fürdőszobába megnézni, nálam nem olyan. Még ha úgy előbillentem a combom, és az alsó lábszáram hátracsavarom, akkor sem.
Az istennőnek szép, kis kerek pocakja van, látszik, ő sem veti meg a finom ételeket.Pedig még nem is szült. Állítólag az egyik Medici ara állt modellt a képhez, hogy nézhetett ki a szerencsétlen öt gyerek után?
Ott lent, ahol a keze van, elég kopasznak tűnik, nem egy dzsungelnyuszi. Hm! Már akkor divatban lett volna a kopasz punci? Kár, hogy ott a haja, ez már sohasem fog kiderülni.
Combvastagság: minimum 62. No comment.
Az istennő alles zusammen megvan jó hetvenpár kiló. Hol van itt a szépség és az erotika?
Az arckifejezéséből sugárzik a sérülékenység. Szeme félig lesütve a forrongó habokra, (szeretet minden fogáshoz) szája sarkában félszeg mosoly. (Vajon őt is mindenki hülyének nézte és lekezelte?)

Február tizenhetedike, szerda, postvalentin hangulatba kerültem :)

"A szerelem lényege, hogy két magányos lélek köszönti, megérinti és megvédi egymást."
Rilke